Alapvetően a Lednice-Valtice kultúrtájon tartózkodunk, amely része az UNESCO világörökségnek (érdekes, ebbe nem tartozik bele Mikulov, de szerintem szorosan kapcsolódik a tájegységhez). Igazából azért írom ezt az összefoglalóbb jellegű beszámolót, mert - aki ismer minket, tudja - Csehország az egyik kedvenc helyünk és nem értjük, hogy a magyarok részére miért egy vakfolt az egész. Prágába még el-el mennek, de azon kívül szinte sehol nem találkoztunk magyarokkal, esetleg egy-egy házaspárral, de volt olyan túránk, amikor eggyel sem. Ez a terület a leggyorsabban elérhető Mo. felől, gyakorlatilag az utolsó kilométereket leszámítva autópályán. Kb 300 km, ami manapság nem egy távolság. Látnivaló eszméletlen sok, van itt még egyéb is, mint amit most bemutatok, tavak, aquapark, stb. Mi, ha erre járunk, vagy direkt ide jövünk, vagy itt tartjuk a pihenőnket a továbbutazás előtt. Miután viszonylag sokszor jártunk már erre, az adott helyről több beszámoló is született.
Megkérlek, hogy csatlakozzál a Szeretem Csehországot, I love Cesko Facebook csoportomhoz!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Akkor lássuk a tájat!!:
Kezdjük a névadó helyekkel:
Lednice:
A Lednice-Valticei terület az UNESCO védnöksége alatt van. Eredetileg ez volt Európa legnagyobb épített természeti területe, kb 100 km2. Most már ez persze kisebb, de így is hatalmas. Miután Lednice alig 15 km-re van a Szlovák határtól, akár egy hétvégére is ki lehet ide ugorni. A kastélyban két túra van ( "A" és "B" túra ), és van egy gyönyörű pálmaház is (külön belépő). Most inkább a parkkal foglalkozom, teljesen egyedülálló, egész nap el lehet kirándulni benne (és kerékpározni). Hatalmas tavak, kiépített utak. Azok, akik nem szeretnek sokat gyalogolni, azok hajóval is eljuthatnak a minaretig (ez a rövidebb út), vagy a vadászkastélyig (ez a hosszabb út). A hajókázást egyszerűen nem lehet kihagyni! Lehet konflissal is menni, a hazai árakhoz képest teljesen elfogadható. A táj teljesen vízszintes, így akár a minarettől, akár a vadászkastélytól mindenképpen a gyaloglást ajánlom vissza a kastélyhoz. A táj lenyűgöző. Célszerű a minaretre felmenni (megint egy újabb belépő!), de a kilátás mindenképpen megéri. A kastélykertben vendéglő, presszó, fagylatozó megtalálható, a városban rengeteg, jobbnál-jobb vendéglő. Mi, ha Csehországba megyünk (messzebbre), mindig itt tartunk egy pihenőt, mert ennél jobb helyet errefelé nem lehet találni. A kastélyt és a pálmaházat minden vita nélkül meg kell nézni.
Miután az itteni helyek közül a fő kedvenc Lednice, itt voltunk a legtöbbször. Ez egy későbbi túra beszámolója:
A mostani cseh utunknak az elsődleges célja az volt, hogy az unokámat megismertessük azokkal a szép látnivalókkal, amiket már korábban mi meglátogattunk, de azért némi újdonságot azért ebbe az útba is bele csempésztünk. A két korábban meglátogatott helyek közül az egyik ez, a másik a Zlín/Lesná-i állatkert (erről majd később). Kb. most lett arra érett, hogy egy ilyen útba belevágjunk és szerintem nagyon jól teljesített.
Már korábban is írtam, hogy Lednice az egyik kedvenc helyünk, ha erre járunk akkor vagy itt tartjuk a pihenőnket, vagy meg is nézzük, ugyanis nem lehet vele betelni. Az internet szerint - ha mindent bele veszünk: parkok, a kastély, az egyéb lehetőségek - , akkor ez Csehország legszebb épületegyüttese. Szerintem nem lehet ezen nagyon vitatkozni, legfeljebb annyit még hozzátenni, hogy a szerencséjükre nagyon sok szép más hely is található itt, kissé alulról közelítve ezt a helyet.
Viszonylag könnyű parkolni, mivel az egész városka tele van magánparkolókkal. Elfogadható áron lehet parkolni. Kapunk egy sorszámot, majd egy füzetbe felírják az érkezésünket, távozáskor kell fizetni a tényleges parkolási időre. Mi közel parkoltunk a parkhoz, ahová több irányból is be lehet jutni. Már itt szembesültünk azzal, hogy a park tele van szőve csatornákkal. A csatorna partján, jobb kéz felől elhagyva a kastélyt, eljuthatunk a hajókikötőhöz. Innen két irányban mennek a kishajók, a zöme a minarethez, kisebb része a műrom szerű vadászkastélyhoz. Mi a minaret felé szoktunk elmenni, mivel onnan szebb a visszaút a kastélyhoz. Mivel volt egy kis időnk az indulásig, megebédeltünk a kikötő melletti kis büfében. Az épület törökös stílusban lett kialakítva, ez a trend végigvonul a park építményein is, a legjobban a minaretnél látható majd. De térjünk vissza az ebédhez. Rögtön itt már tapasztalhattuk a cseheknek az életről való felfogásbeli különbségét hozzánk képes (nagyjából minden esetben úgy nézett ki, hogy nekik van igazuk). Itt ez abban nyilvánult meg, hogy vegyük példának a sört: ebben az esetben azt kell eldönteni, hogy a kb 30 KC/fél liter ár elfogadható-e a részünkre vagy sem, mert egyébként +/- 1-2 KC. eltéréssel mindenhol ez az ára. A stand büféjében, a benzinkúton, a közértben, a kastély vagy vár vendéglőjében, a város főterén a designe étteremben, stb. Tehát nem azt kell eldönteni, hogy hol a legolcsóbb, hanem hogy az ár jó-e nekem. De ugyanez vonatkozott a vendéglői fogásokra is. Pld. a klasszikus cseh szaftos hús a káposztával és a knédlivel köze 85 KC. volt mindenhol, némi kis ingással. Ezen okok miatt minden gond nélkül ettünk szinte mindenhol, nem érte az embert kellemetlen meglepetés sehol. Na de vissza a hajókázáshoz. A képen látható kis hajók közül az egyikkel elindultunk a minaret felé. Kb. 20-25 perces az út, maga a hajó nagyon csendes. Végig haladva a parkon egy kis kikötőnél ki kell szállni, innen kb 2-3 perc séta a minaret. Érdemes felmenni rá, mivel igen szép kilátást kapunk onnan (a táj maga eléggé lapos)(50 KC/fő/2015). 302 lépcsőfok felfelé, két közbenső pihenővel. Csigalépcső, így a gyors haladás egy kissé szédítő (főleg lefelé). A legnagyobb meglepetésemre az unokám azonnal fel is akart menni rá és így jártunk az összes többi toronnyal is. Ennek persze örültünk, mert látszott rajta az érdeklődés. Visszatérve a talajszintre, elindultunk a kastély felé vissza. Ha azt mondom, hogy a park a legpompásabb állapotában volt, akkor nem is túlzok nagyon. A szép, bár nagyon meleg idő jó fényképezési lehetőségeket teremtett. Miután nem tudtuk Lili kapacitását egy ilyen nagy sétára vonatkozóan, egy kis összecsukható kocsit azért elhoztunk magunkkal. Visszafelé azért jól jött, mert egy szakaszra beültettük pihenni. A kastélyhoz visszaérve megkerültük a Pálmaházat, majd egy jót sétáltunk még a francia stílusú kertben is. Innen már csak a szállásunkra távoztunk, mivel ebben a nagy melegben eléggé kimerítő volt ez a nagy séta.
Más: A Lednice-Valtice-Mikulov háromszög max. 300 km-re van Budapesttől, végig autópályán. Évtizedek óta magyarázom az ismerőseimnek, hogy Csehország milyen jó hely. Úgy ahogy nagyjából végig hallgatnak (mint orvos a beteget: majd meggyógyul!), aztán teljesen kitörlik az agyukból az egészet. Mintha Csehország nem is létezne. Most sem találkoztunk egész utunk alatt egyetlen magyarral sem és magyar rendszámú autót sem láttunk. Pedig a másik úti cél, a lesnái állatkert is kevesebb, mint 300 km-re van Budapesttől. Egyszerűen nem értem, hogy Csehország miért egy vakfolt a magyarok részére. Szerintem meg Európa egyik legjobb (ha nem a legjobb) ár-érték arányú országa, ráadásul szó szerint egy ugrásra tőlünk. Örülnék annak, ha ezt valaki elmagyarázná nekem!
Már korábban is írtam, hogy Lednice az egyik kedvenc helyünk, ha erre járunk akkor vagy itt tartjuk a pihenőnket, vagy meg is nézzük, ugyanis nem lehet vele betelni. Az internet szerint - ha mindent bele veszünk: parkok, a kastély, az egyéb lehetőségek - , akkor ez Csehország legszebb épületegyüttese. Szerintem nem lehet ezen nagyon vitatkozni, legfeljebb annyit még hozzátenni, hogy a szerencséjükre nagyon sok szép más hely is található itt, kissé alulról közelítve ezt a helyet.
Viszonylag könnyű parkolni, mivel az egész városka tele van magánparkolókkal. Elfogadható áron lehet parkolni. Kapunk egy sorszámot, majd egy füzetbe felírják az érkezésünket, távozáskor kell fizetni a tényleges parkolási időre. Mi közel parkoltunk a parkhoz, ahová több irányból is be lehet jutni. Már itt szembesültünk azzal, hogy a park tele van szőve csatornákkal. A csatorna partján, jobb kéz felől elhagyva a kastélyt, eljuthatunk a hajókikötőhöz. Innen két irányban mennek a kishajók, a zöme a minarethez, kisebb része a műrom szerű vadászkastélyhoz. Mi a minaret felé szoktunk elmenni, mivel onnan szebb a visszaút a kastélyhoz. Mivel volt egy kis időnk az indulásig, megebédeltünk a kikötő melletti kis büfében. Az épület törökös stílusban lett kialakítva, ez a trend végigvonul a park építményein is, a legjobban a minaretnél látható majd. De térjünk vissza az ebédhez. Rögtön itt már tapasztalhattuk a cseheknek az életről való felfogásbeli különbségét hozzánk képes (nagyjából minden esetben úgy nézett ki, hogy nekik van igazuk). Itt ez abban nyilvánult meg, hogy vegyük példának a sört: ebben az esetben azt kell eldönteni, hogy a kb 30 KC/fél liter ár elfogadható-e a részünkre vagy sem, mert egyébként +/- 1-2 KC. eltéréssel mindenhol ez az ára. A stand büféjében, a benzinkúton, a közértben, a kastély vagy vár vendéglőjében, a város főterén a designe étteremben, stb. Tehát nem azt kell eldönteni, hogy hol a legolcsóbb, hanem hogy az ár jó-e nekem. De ugyanez vonatkozott a vendéglői fogásokra is. Pld. a klasszikus cseh szaftos hús a káposztával és a knédlivel köze 85 KC. volt mindenhol, némi kis ingással. Ezen okok miatt minden gond nélkül ettünk szinte mindenhol, nem érte az embert kellemetlen meglepetés sehol. Na de vissza a hajókázáshoz. A képen látható kis hajók közül az egyikkel elindultunk a minaret felé. Kb. 20-25 perces az út, maga a hajó nagyon csendes. Végig haladva a parkon egy kis kikötőnél ki kell szállni, innen kb 2-3 perc séta a minaret. Érdemes felmenni rá, mivel igen szép kilátást kapunk onnan (a táj maga eléggé lapos)(50 KC/fő/2015). 302 lépcsőfok felfelé, két közbenső pihenővel. Csigalépcső, így a gyors haladás egy kissé szédítő (főleg lefelé). A legnagyobb meglepetésemre az unokám azonnal fel is akart menni rá és így jártunk az összes többi toronnyal is. Ennek persze örültünk, mert látszott rajta az érdeklődés. Visszatérve a talajszintre, elindultunk a kastély felé vissza. Ha azt mondom, hogy a park a legpompásabb állapotában volt, akkor nem is túlzok nagyon. A szép, bár nagyon meleg idő jó fényképezési lehetőségeket teremtett. Miután nem tudtuk Lili kapacitását egy ilyen nagy sétára vonatkozóan, egy kis összecsukható kocsit azért elhoztunk magunkkal. Visszafelé azért jól jött, mert egy szakaszra beültettük pihenni. A kastélyhoz visszaérve megkerültük a Pálmaházat, majd egy jót sétáltunk még a francia stílusú kertben is. Innen már csak a szállásunkra távoztunk, mivel ebben a nagy melegben eléggé kimerítő volt ez a nagy séta.
Más: A Lednice-Valtice-Mikulov háromszög max. 300 km-re van Budapesttől, végig autópályán. Évtizedek óta magyarázom az ismerőseimnek, hogy Csehország milyen jó hely. Úgy ahogy nagyjából végig hallgatnak (mint orvos a beteget: majd meggyógyul!), aztán teljesen kitörlik az agyukból az egészet. Mintha Csehország nem is létezne. Most sem találkoztunk egész utunk alatt egyetlen magyarral sem és magyar rendszámú autót sem láttunk. Pedig a másik úti cél, a lesnái állatkert is kevesebb, mint 300 km-re van Budapesttől. Egyszerűen nem értem, hogy Csehország miért egy vakfolt a magyarok részére. Szerintem meg Európa egyik legjobb (ha nem a legjobb) ár-érték arányú országa, ráadásul szó szerint egy ugrásra tőlünk. Örülnék annak, ha ezt valaki elmagyarázná nekem!
a kastély:
a gazdasági épületek
a gazdasági épületek
a francia kert és a pálmaház:
a park térképe
lovas rendőrök a parkban
sétahajózás a csatornákon, az angol park, a minaret:
a kikötő
a kikötő
a végállomás a minaretnél
duzzasztó a kikötőnél
a kikötő
a minaret
a minaret
a minaret
a minaret
kilátás a minaretből
kilátás a minaretből
kilátás a minaretből
Valtice:
Valtice, a kastély
Valtice, a kastély
Valtice, a kastély
Valtice, a kastély
- természetesen itt is jártunk többször, egy későbbi beszámolóm:
- Rendez-Vous:
Mikulov:
.jpg)
Most a Lednice-Valticei terület másik névadóhelyén járunk. Ez Valtice, a kastély (az egész terület az UNESCO világörökség védelme alatt áll). Mint azt már a Lednice-i kastélynál említettem, ez a hely is nagyon közel van Magyarországhoz, Mikulovval összekapcsolva egy kitűnő hétvégi program. A kastélyról és a parkjáról itt most nem sokat írnék, szép mindkettő, javaslom megnézni. Most egy más dologról szólnék, ami szinte minden várra, kastélyra, ill. környezetére jellemző. A cseh borkultúra sz utóbbi 20 évben hatalmasat fejlődött. Minden területnek meg van a saját bora (borai), amit nagy gonddal ápolgatnak. A kastélynak is van egy saját borpincéje, ahol a helyi borokat árusítják. A képen is látni, hogy minden fajtát külön fakkban helyeznek el és mellette minden adat leolvasható a borról. Nagyon kis darabszámban állítják elő azokat, egyes dűlőkből csak 500-600 palack bort állítanak elő (sorszámozottak). Itt még a városkában is számos vinárium van. Én - mivel borgyűjtő vagyok - a legtöbbször nem tudom megállni, hogy legalább egy palackot meg ne vegyek az általam meglátogatott helyen. Általában megállapítható, hogy egyetlen helyen sem engedik meg az elbazárosodást, minden várban, kastélyban van egy fogadóépület ahol a jegyet meg lehet venni, itt szuvenírt is lehet venni, általában van egy vendéglő vagy büfé is, és szinte biztosan egy vinárium, más nem (+ WC, ami egy külön szám, mert olyan tiszta és jól felszerelt, hogy csak csodájára lehet járni). Talán egy helyen láttam egy fagylaltost. Talán ezt is el kellene tanulni.
Virtuális túra:
1. a kastély
- természetesen itt is jártunk többször, egy későbbi beszámolóm:
Mindig nagyon kellemes emlékek törnek rám, ha erre járok. Ez a hely, amit én úgy nevezek : Lednice - Valtice - Mikulov háromszög. Létezik a Lednice - Valtice Kultúr-táj terület is, de annak úgy néz ki, Mikulov nem a tagja. Az egész hellyel kapcsolatban az a problémám, hogy már igen sok ismerősömnek ajánlottam, hogy ha nem akarnak beljebb menni Csehországba, akkor kezdjék az ismerkedést a csehekkel itt. Mind a három hely egy kupacban van és nem csak ezek a látnivalók találhatóak itt. Egy szűk hetet el lehet itt tölteni, ha Brünn-t is bekapcsolják (ami úgy 50 km-re van ide), akkor megy az egy hét is. Arról nem is beszélve, hogy a Kultúr-tájon hihetetlen mennyiségű, a lednicei kastélyhoz kapcsolódó építmény van elszórva, amiknek a felfedezése több napot is igénybe vehet. Mi ezek közül a Rendez-Vous-t látogattuk meg múltkor. Az egész hatalmas terület elsőrangú kerékpáros hely, nem nehéz és jó a tájékoztatás is. Soha senkit nem tudtam elküldeni ide, teljesen érthetetlen módon, hiszen alig 300 km-re van Budapesttől, végig autópályán, aki nem teszi meg három óra alatt ezt az utat, az ne is vezessen. Mégis semmi. Mindenki csak hümmög, szép-szép, de ...., de itt igazán nem tudnak semmi ellenérvet felhozni, mivel az én információimmal ellentétben semmivel nem rendelkeznek erről a helyről. A legtöbbnek csak a tengerpart, vagy a wellness. A tengerpartot már többször próbáltuk, a második napon már elunjuk magunkat, tehát menni kell valamerre. A wellness pedig egyszerűen nem a mi műfajunk (hogy reggeltől estig áztassuk a fenekünket a meleg vízben). Még annyit erről a helyről, hogy általában nem szoktunk visszamenni ugyanoda ahol már voltunk, de ezek a cseh helyek annyira jók és jó helyen vannak, hogy a hazafelé menő úton általában itt szoktunk egy kicsit (vagy nagyot) pihenni és nézelődni. Ebből a szempontból Lednice a csúcstartó, a kastély is szép, de a parkja páratlan! Na de erről ennyit.
A kocsit letettük a Főtéren és elindultunk megnézni a kastélyt. Közben útba ejtettük a szép kat. templomot a Főtér túlsó oldalán. Miután már többször voltunk itt (és a kastélyban is), most csak körbe akartuk járni, mivel a kastély kertre korábban nem volt időnk. A kastély bal oldalán meg lehet tekinteni a felújított fűszerkertet, az egész úton talán ez volt az egyetlen hely, ahol szerintem a belépő díj nem érte meg az árát. Végig sétálva a kastély mellett megnéztük a kastélykertet és visszafelé átmentünk a kastélyon magán (négyzet alakú a kastély belső udvarral és a két kapun át lehet menni alatta). Ha ez után jobbra kanyarodunk, akkor eljuthatunk a suvenir boltba, itt beszereztük a szokásos oplatky-t, ami a legjobb ajándék Csehországból. Visszatérve a Főtérre, csak egy olasz jellegű éttermet találtunk, így ott költöttük el a búcsú ebédünket. Mint azt már korábban is jeleztem, kissé kezdenek a hagyományos cseh konyhával felhagyni, régebben szinte minden sarkon volt ilyen vendéglő, most egyre több a pizzéria. Tényleg nagyon jó volt a pizza, de azért a jó cseh kaja, ez az igazi. Ez van.
Hazafelé eléggé kalandos (cikk-cakkos) úton mentünk. Csehországból átmentünk Szlovákiába, onnan át Ausztriába (Kittsee), ott bevásároltam a helyi Hoferben (leánykori nevén Aldi) a szokásos alapanyagjaimat és sajtjaimat, amit itthon nem lehet kapni (nem értem miért), majd vissza Szlovákiába, tovább Magyarországra. Komáromnál visszamentünk Szlovákiába (ezt három ok miatt tettük: az M1-esen több helyen javították az aszfalt felületet, a rádió szerint akár egy órás többlet úti időt is össze lehet szedni, nem akartunk a péntek du-i csúcsforgalomba délről bekerülni Budapestre, mivel ekkor át kellett volna vágni az egész városon (Újpesten lakunk)), majd elkanyarodtunk Párkány felé, ahol szintén bevásároltam néhány dolgot (itt a Lidl-ben). Sokan tudják, hogy én nagyon sok külföldi alapanyagot használok a főzéskor, olcsóbb, jobb, vagy mindkettő, vagy nem kapni itthon (pld. knédli), vagy mégis drágább, de akkor ha jobb, akkor is jöhet. Erről most csak ennyit.
Lezárva az utat: minden tekintetben megfelelő volt, hihetetlen mennyiségű és változatosságú programon vettünk részt és ami legfontosabb, a feleségem és az unokám is nagyon élvezte az utazást. Lengyelországban egyetlen magyarral nem találkoztunk, nem láttunk magyar rendszámú kocsit sem, a cseheknél egyedül az adrspach-i szikláknál találkoztunk egy szimpatikus magyar házaspárral, de ahogy beszédbe elegyedtünk velük, ők sem láttak más magyarokat. Ezt továbbra sem értem! Ennyi, legyen a többiek baja, én megteszem a magamét.
A hely Fotóalbuma ITT található!A kocsit letettük a Főtéren és elindultunk megnézni a kastélyt. Közben útba ejtettük a szép kat. templomot a Főtér túlsó oldalán. Miután már többször voltunk itt (és a kastélyban is), most csak körbe akartuk járni, mivel a kastély kertre korábban nem volt időnk. A kastély bal oldalán meg lehet tekinteni a felújított fűszerkertet, az egész úton talán ez volt az egyetlen hely, ahol szerintem a belépő díj nem érte meg az árát. Végig sétálva a kastély mellett megnéztük a kastélykertet és visszafelé átmentünk a kastélyon magán (négyzet alakú a kastély belső udvarral és a két kapun át lehet menni alatta). Ha ez után jobbra kanyarodunk, akkor eljuthatunk a suvenir boltba, itt beszereztük a szokásos oplatky-t, ami a legjobb ajándék Csehországból. Visszatérve a Főtérre, csak egy olasz jellegű éttermet találtunk, így ott költöttük el a búcsú ebédünket. Mint azt már korábban is jeleztem, kissé kezdenek a hagyományos cseh konyhával felhagyni, régebben szinte minden sarkon volt ilyen vendéglő, most egyre több a pizzéria. Tényleg nagyon jó volt a pizza, de azért a jó cseh kaja, ez az igazi. Ez van.
Hazafelé eléggé kalandos (cikk-cakkos) úton mentünk. Csehországból átmentünk Szlovákiába, onnan át Ausztriába (Kittsee), ott bevásároltam a helyi Hoferben (leánykori nevén Aldi) a szokásos alapanyagjaimat és sajtjaimat, amit itthon nem lehet kapni (nem értem miért), majd vissza Szlovákiába, tovább Magyarországra. Komáromnál visszamentünk Szlovákiába (ezt három ok miatt tettük: az M1-esen több helyen javították az aszfalt felületet, a rádió szerint akár egy órás többlet úti időt is össze lehet szedni, nem akartunk a péntek du-i csúcsforgalomba délről bekerülni Budapestre, mivel ekkor át kellett volna vágni az egész városon (Újpesten lakunk)), majd elkanyarodtunk Párkány felé, ahol szintén bevásároltam néhány dolgot (itt a Lidl-ben). Sokan tudják, hogy én nagyon sok külföldi alapanyagot használok a főzéskor, olcsóbb, jobb, vagy mindkettő, vagy nem kapni itthon (pld. knédli), vagy mégis drágább, de akkor ha jobb, akkor is jöhet. Erről most csak ennyit.
Lezárva az utat: minden tekintetben megfelelő volt, hihetetlen mennyiségű és változatosságú programon vettünk részt és ami legfontosabb, a feleségem és az unokám is nagyon élvezte az utazást. Lengyelországban egyetlen magyarral nem találkoztunk, nem láttunk magyar rendszámú kocsit sem, a cseheknél egyedül az adrspach-i szikláknál találkoztunk egy szimpatikus magyar házaspárral, de ahogy beszédbe elegyedtünk velük, ők sem láttak más magyarokat. Ezt továbbra sem értem! Ennyi, legyen a többiek baja, én megteszem a magamét.
a Városháza
Nanebevzeti Panny Marie
Nanebevzeti Panny Marie
Nanebevzeti Panny Marie
Nanebevzeti Panny Marie
Nanebevzeti Panny Marie
Nanebevzeti Panny Marie
- Rendez-Vous:
Kezdő cseh turistáknak mindig a Lednice, Valtice, Mikulov háromszöget ajánlom, egyrészt nagyon közel van Mo-hoz, másrészt nagyon sok látnivaló is koncentrálódik igen kis helyen. Maga a terület nagyrészt a Lednice-Valtice kultúr-tájhoz tartozik, amely része az UNESCO világörökségnek (érdekes, ebbe nem tartozik bele Mikulov). Az egész terület a már sokszor emlegetett Liechtensteinek birtokában volt és itt alakították ki Európa legnagyobb mesterséges kultúr- táját, ami fénykorában 100 km2 területű volt. A kastélyokon kívül nagyon sok létesítményt helyeztek el a területen, szerintem pusztán szórakozási célból. Ide el lehetett kirándulni, gyalog, lóháton, hintón és különféle mulatságokat is lehetett szervezni az adott helyeken. A létesítmények sokaságát az első képen lehet látni, szerintem majdnem egy hét kell ahhoz, hogy mindet megtaláljuk és meglátogassuk. Az egyik ilyen hely jelen esetben a Rendez-Vous, ami nagy valószínűséggel egy találkahely lehetett diadalívnek álcázva, amely bármely nagyobb városban is elmenne saját diadalívnek. Pompás erdőben található nem messze a főúttól, ahol egy kis parkolóban le lehet tenni az autót. Az út mellett a szokásos halastó is megtalálható. Számtalan kerékpárút vezet szanaszét, jól jelölve az irányokat és a távolságokat. Itt talán a kerékpár a legjobb közlekedési eszköz, a legtöbb cél így közelíthető meg a leggyorsabban, a legkönnyebben és a leg környezet védőbb módon. Ezt a csehek aktívan gyakorolják is, példát lehet venni róluk.
Megjegyzés: a jelet a parkolóhoz tettem, a hely attól északra található!
A Lednice-Valtice terület egy nagyon szép vára a mikulovi vár. A várban éppen felújítás volt, amikor ott voltunk A végeredmény már látszott a vár külalakján, gyönyörű és látványos. Sajnos a belső termeket nem tudtuk megnézni, mivel azokat éppen felújították. Valami ok miatt a pénztár működött és a cseh emberek kedvességére jellemző, hogy éppen akkor volt a F1 magyar nagydíj futama és minden további nélkül megengedték, hogy a váróban lévő LCD tévén megnézzük azt. A város maga nagyon tiszta, sok vináriummal, csak egy kicsit olyan álmosféle. Jók a vendéglők.
.jpg)
Mikulov
Mikulov
Mikulov
Mikulov
Mikulov
Mikulov
- na Turoldu barlang:
Ha Mikulovban vagyunk, akkor még egy barlanglátogatási lehetőség is a a rendelkezésünkre áll. Ez a barlang egy száraz barlang, cseppkövek minimálisan vannak csak, tektonikai mozgások által jött létre. E miatt elég instabil volt a barlang, több baleset is volt korábban benne. Ennek most már vége, mivel több évre be volt zárva, hogy biztonságossá tegyék. Akit a tektonikai mozgások érdekelnek, ill. azok hatásait akarják látni, azok nézzék meg. Egyébként a bejárata egy régi kőfejtőből nyílik, itt geológiai kiállítás is van.
na Turoldu barlang
na Turoldu barlang
na Turoldu barlang (Éva)
na Turoldu barlang
Természetesen itt is voltunk többször, ez a látogatás a vár felújítása után történt. Most be is tudtunk menni és a vár körül is mindent meg tudtunk nézni.
Mikulov volt az első komolyabb megálló az idei (2016) cseh túránknál. Már jártunk itt, de akkor még éppen felújították a vár belső részét, így azt nem tudtuk megnézni.
Korábban azt írtam, hogy Mikulov egy szép, de álmos kisváros. Ez mostanra alaposan megváltozott. A történelmi belvárost is nagyon szépen felújították és hatalmas tömegek özönlenek a vár felé. Mindenhol éttermek, cukrászdák, mindegyik tömve. Ennek persze az egyik oka a már említett árszint, egy cseh nem fog szendvicset enni takarékossági okból, az éttermi árak szinte azonosak, bárhol is eszik az ember (és megfizethetően azonosak). A vár most már teljes pompájában áll, a kiállítások is látogathatóak. Ez már azért is hatalmas teljesítmény, mivel a vár több alkalommal porig égett, legutóbb a II. VH végén. A volt tulajdonosok között itt is megjelennek a szokásos nevek, előbb a Liechtensteins-ek, majd a Dietrichstein-ek uralkodtak itt (Csehország osztrák tartomány volt sokáig, a mostani cseh-osztrák határ is csak néhány km-re van ide). De a csehek nem hagyták veszni a nemzeti kincseiket (vö. magyar műemlék védelem (?)), csodálatosan újjá építették a várat. A vár maga egy sziklatömbön áll, jól látható már messziről. A város főteréről lehet megközelíteni és már a vár alatt kétfelé ágazik az út. Ha balra megyünk, akkor a szépen felújított vár-kerten keresztül jutunk fel a várba, ha jobbra, akkor egy rövidebb úton érünk fel. Javasolom, hogy balra kezdjük a sétát, sokkal látványosabb, majd a másik úton térhetünk vissza a városba. Így legalább a várat is körbejártuk. A várfalakról kitűnő kilátás nyílik a városra, a kertekre és a tájra. A váron belül több kisebb udvar is van, ezek is szabadon látogathatóak. A várban több féle vezetés is van, mi egy általános túrát néztünk meg. Igazából a kiállítás csak közepesen érdekes, valójában a vár belseje az érdekes, többek között azok a helyiségek, ahol Napóleon is tartózkodott, mikor Ő "túrázott" erre felé (Austerlitz (Slavkov) sincs messze ide, ott volt a három császár csatája, ahol alaposan elverte az osztrák orosz koalíciót). Összefoglalva: most már a város és a vár is nagyon szép, érdemes legalább kívülről megnézni, de ha valaki úgy dönt, hogy valamelyik túrára befizet, szerintem azt sem bánja meg.
Korábban azt írtam, hogy Mikulov egy szép, de álmos kisváros. Ez mostanra alaposan megváltozott. A történelmi belvárost is nagyon szépen felújították és hatalmas tömegek özönlenek a vár felé. Mindenhol éttermek, cukrászdák, mindegyik tömve. Ennek persze az egyik oka a már említett árszint, egy cseh nem fog szendvicset enni takarékossági okból, az éttermi árak szinte azonosak, bárhol is eszik az ember (és megfizethetően azonosak). A vár most már teljes pompájában áll, a kiállítások is látogathatóak. Ez már azért is hatalmas teljesítmény, mivel a vár több alkalommal porig égett, legutóbb a II. VH végén. A volt tulajdonosok között itt is megjelennek a szokásos nevek, előbb a Liechtensteins-ek, majd a Dietrichstein-ek uralkodtak itt (Csehország osztrák tartomány volt sokáig, a mostani cseh-osztrák határ is csak néhány km-re van ide). De a csehek nem hagyták veszni a nemzeti kincseiket (vö. magyar műemlék védelem (?)), csodálatosan újjá építették a várat. A vár maga egy sziklatömbön áll, jól látható már messziről. A város főteréről lehet megközelíteni és már a vár alatt kétfelé ágazik az út. Ha balra megyünk, akkor a szépen felújított vár-kerten keresztül jutunk fel a várba, ha jobbra, akkor egy rövidebb úton érünk fel. Javasolom, hogy balra kezdjük a sétát, sokkal látványosabb, majd a másik úton térhetünk vissza a városba. Így legalább a várat is körbejártuk. A várfalakról kitűnő kilátás nyílik a városra, a kertekre és a tájra. A váron belül több kisebb udvar is van, ezek is szabadon látogathatóak. A várban több féle vezetés is van, mi egy általános túrát néztünk meg. Igazából a kiállítás csak közepesen érdekes, valójában a vár belseje az érdekes, többek között azok a helyiségek, ahol Napóleon is tartózkodott, mikor Ő "túrázott" erre felé (Austerlitz (Slavkov) sincs messze ide, ott volt a három császár csatája, ahol alaposan elverte az osztrák orosz koalíciót). Összefoglalva: most már a város és a vár is nagyon szép, érdemes legalább kívülről megnézni, de ha valaki úgy dönt, hogy valamelyik túrára befizet, szerintem azt sem bánja meg.
- a város:
Figyelem: ha valaki szereti Csehországot, szeret ott nyaralni, kirándulni, csak van valami kellemes élménye a csehekkel kapcsolatban, csatlakozzon a Szeretem Csehországot Facebook oldalamhoz!
- a vár:
a Napóleon terem
A táj szélén helyezkedik el Breclav, ide is érdemes betérni:
Breclav:
Ez volt az idei cseh-lengyel utunk első állomása, szó szerint csak egy kis pihenésnyi időre. Egészen idáig végig autópályán jöttünk, így elég gyorsan ide lehet érni. Érdemes a cseheknél lejönni az autópályáról, noha kissé már túl kell menni a városon, de sokkal gyorsabb, mintha a szlovákoknál mennénk le, onnan vagy 15-20 km a város. Maga a kastély a jelenlegi állapotában nem sok látnivalót kínál, de ennek oka van. A tulajdonosok között felbukkan a Liechtenstein név, ami sok mindent megmagyaráz. Egyrészt Csehország sokáig egy osztrák tartomány volt, így érthető a sok német nevű nemes jelenléte (cseh alig volt, vagy csak nagyon kisbirtokosok voltak). Miután gyakorlatilag nem tartózkodtak a várban (kastélyban), a XIX. században átépítették az egyébként szép reneszánsz kastélyt műrommá (aki ezt nem tudja, akár valódi romnak is nézhetné). Bécs csak 100 km-re van ide, a jelenlegi osztrák határ pedig csak néhány km-re. Annyi azért van, hogy némi pénzért a vártoronyba fel lehet menni a kilátás miatt. a környéken kis park és 2 tó is található. Egy pihentető sétára jó az autópálya után.
Megjegyzés: a pályaudvara jó egy vasúti fotózásra, az utolsó nagy állomás a határ előtt (ezt én jól ki is használtam).
Megjegyzés: a pályaudvara jó egy vasúti fotózásra, az utolsó nagy állomás a határ előtt (ezt én jól ki is használtam).
Megkérlek, hogy csatlakozzál a Szeretem Csehországot, I love Cesko Facebook csoportomhoz!
Vissza a főoldalra (katalógus)
Vissza a főoldalra (katalógus)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése